Magyar lehetőség a bitcoin szabályozására

A 2009-ben útjára indított és a mai napig a legnagyobb mértékben elterjedt, egyben a legsikeresebbnek mondható virtuális fizetési eszköz – cryptocurrency – a bitcoin. „Létrehozására” a gazdasági válság adta az apropót, a bankokba vetett bizalom meggyengülése, a növekvő banki költségek minimalizálásának igénye – főleg – a nemzetközi fizetési forgalomban. Publikálója, a SatoshiNakamoto néven író blogger azzal a céllal indította útjára, hogy egy teljesen központ- és felügyelőszerv-mentes fizetési eszközt hozzon létre, melynek tranzaktálása csak a felhasználók közötti rendszerben (p2p) történjen.

Jelenleg sehol nincs elfogadott jogi szabályozás a bitcoinra; több országban azonban már részletekbe menő közlemények születtek a használat mikéntjére vonatkozóan. Ezek között több, egymásnak ellentmondó is van. Az USA-ban a jegybank szerepét betöltő FED elnöke kijelentette, hogy jelenleg nincs hatáskörük a bitcoin szabályozására, de hasonló álláspontra jutott Kalifornia állam is. Ugyanakkor az Európai Unióban épp ennek az ellenkezője felé haladnak a tagállamok: a német pénzügyminiszter már korábban magánpénznek, illetve elszámolási eszköznek minősítette; az Egyesült Királyságban pedig hosszas egyeztetést után (elsősorban az áfa-probléma miatt) módosították: míg korábban utalványként fogták fel, addig mára valutának minősítették. Ez utóbbi megközelítést alkalmazza Horvátország és valószínűleg Svájc is, ahol erre törvényjavaslatot is előterjesztettek már. Ezek mellett általánosan elfogadott, hogy szimplán ingóságnak felfogva használják a bitcoint az olyan államokban, ahol hasonló konkrét iránymutatással nem éltek a központi hatóságok.

Magyarországon eddig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adott ki közleményt, melyben – hasonlóan az Európai Központi Bank nyilatkozatához – figyelmeztettek a bitcoin használatával kapcsolatos veszélyekre. A nyilatkozat nyelvezetéből (a bitcoinnak a különböző elektronikus pénzügyi eszközökhöz való hasonlítása miatt) remélhető, hogy a lehetséges végső szabályozással kapcsolatban az MNB is a pénzügyi eszközök irányában gondolkodik.

A bitcoin, illetve a cryptocurrency szóhasználat „fizetésre használatos virtuális eszközként” történő fordításához, s az ennek megfelelő jogi kategorizálásához, majd ez alapján történő használatához (könyveléséhez, adózásához) mindenképp az e minősítésre hivatott központi szerv álláspontja szükséges. A bitcoin természetét és technikai részleteit tekintve ugyanis nem felel meg a pénzügyi eszközökkel szemben támasztott alapkövetelményeknek, miszerint legyen kibocsátójuk, valakivel szemben követelést testesítsenek meg. Ám a nemzetközileg is egyre szélesebb körben elterjedt használata mindenképp indokolja a fentiek szerinti kategorizálást, a globálisan azonos szabályozást, a jelenleg használt pénzügyi eszközfogalom módosítását.

Csakhogy a fogalmak nemzetközi szinten történő egyértelmű és azonos újragondolása távolinak tűnik – tekintettel az USA nemrég megválasztott új jegybankelnökének fent idézett álláspontjára, valamint a távol-keleti államok (első sorban Kína és Japán) tevékenységére. A köztes megoldás azonban a német lehet: a bitcoin elszámolási eszközként történő besorolása. Ez ugyanis a bankok számára is a lehetőséget teremt, hogy ilyen formában vezessenek számlát; a gazdasági társaságok pedig hasonló módon nyilvántarthatnák és bevallhatnák az elfogadott bitcoinokat.

Felmerült egy másik, minden eddigitől eltérő felfogás is, mégpedig az, hogy részesedésnek tekintjük a bitcoint. Technikai oldalról tudjuk, hogy a lehetséges, forgalomba kerülő bitcoinok száma véges, huszonegymillió. Ennek megfelelően minden egyes bitcoin a majdani teljes állomány egy pontosan meghatározható részét jelenti. Az, hogy értékkel bír, nyilvánvaló, forgalomképessége pedig magából a leírásából ered. Így a szoftverkénti felfogás önmagában nem jelentene előrelépést, mivel az ingóság fogalmától nem történne érdemi elhatárolás, miközben az áfa-kérdést sem oldaná meg. Ellenben az európai társasági jogi irányelv alapján és az új Ptk. által is taglalt társasági forma, jogintézmény, a polgári jogi társaság. Ennek fogalmába a bitcoin tökéletesen beilleszthető és eljárási jogi akadályok sem merülnek fel, mivel erre a formára vonatkozóan sem nyilvántartási, sem a társasági kontraktus írásos kötelezettségét nem mondja ki egyik jogszabály sem. Magyarán: ráutaló magatartással is megköthető, tartalma pedig lényegében megegyezik a bitcoin technikai leírásával, amit – értelemszerűen – minden felhasználó ismer, illetve a blockchain használatával és birtoklásával mindenki tudomására is jut.

A hazai felhasználást tekintve tehát – konkrét szabályozás híján – több lehetőség is adott, hogy az egyes magánszemélyek, illetve gazdasági társaságok minek tekintik a bitcoint. Az egyes kategória-felfogásokhoz képest a tranzakciók dokumentálása-bizonylatolása között nincs lényeges eltérés, az egy uniformizált számlaképpel megoldható, mely az ügyletben részt vevő mindkét fél számára megfelelő. E számlakép kiinduló pontja a számla, mint pénzügyi bizonylattal szembeni követelményrendszer; mivel azonban a jogszabály kizárólag a minimálisan kötelező tartalmi elemeket határozza meg, ezért nem kizárt, hogy ezeket kiegészítsük a bitcoinra vonatkozó csereszerződés indokolt tartalmi elemeivel is.

Megjelent: http://ugyvedvilag.hu/rovatok/publikaciok/magyar-lehetoseg-a-bitcoin-szabalyozasara